Az újító József nádor

A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A Habsburgok külpolitikája 1799-ben különösen nehéz feladat előtt állt. A Napóleon elleni itáliai háborúban feltétlenül szükség volt az orosz hadsereg támogatására, de I. Pál cár roppant labilis egyénisége miatt komoly volt az esély a kudarcra. Ebben a helyzetben remek húzásnak bizonyult a fiatal József nádor szentpétervári küldetése, méghozzá házassági céllal, melynek során teljes sikerrel járt: kölcsönös szerelemre lobbantak Alexandra Pavlovna nagyhercegnővel, és egyben leendő apósát is elkötelezte az osztrák fegyverek támogatása kérdésében. A diplomataként is sikeres József főherceg kiteljesedett új szerepeiben: kibontakozott érett személyisége, amelyet az előkelő arisztokrata/uralkodói fenség és a nemes egyszerűség, józan, polgári mentalitás sajátos egysége jellemzett. A bájos nagyhercegnő a budai vár „királynéja” lett, de 1801-ben sajnos tragédia törte össze az idillt: a szülés során a leánygyermek meghalt, majd hamarosan az édesanya is követte őt a sírba. Ők ketten máig az ürömi pravoszláv kápolnában nyugszanak, mely hazánk egyik jelentős ortodox vallási műemléke.